Mangó lassi

Nem tipikus téli ital. Egy havas csütörtök estén haladtunk el az okkersárgára festett indiai étterem mellett, épp a megyei könyvtárból hazafelé tartva. Ölemben egy halom könyv, jórésze szakácskönyv. Olyanok is, amikkel eddig csak a könyvesboltokban szemeztem. Természetesen meghozta az étvágyamat lapozgatásuk, és ahogy felvillant a periférián az elefántos étterem- embléma, rögtön bevillant egy napsárga mangó lassi képe és vele együtt íze is. Már nem fordultunk vissza, így a kamrában lapuló mangókonzerv lett áldozata csillapíthatatlan lassi-vágyamnak. Nem tudom, mit tehetnek bele az étteremben, nekem nem lett olyan élénk sárga színű. Az ízével szerencsére nem volt gond, még Zsigmondnak is nagyon ízlett.

A lassi egyébként Indiában és Pakinsztánban népszerű, joghurt alapú ital. Sokszor készítik sósan, őrölt, pirított római köménnyel vagy mentával fűszerezve. Az édes verzió többek között rózsavízzel, citrommal, eperrel, vagy sáfránnyal készül, a legkedveltebb talán mégis a mangós változat. Számos recept van rá, az alap a mangó és a joghurt, higítható tejjel, vízzel vagy tej és tejszín keverékével, nyáron fagylalttal. Jól megy hozzá a pisztácia és a kardamom is. Ez utóbbiból még tart a karácsonyra felhalmozott készletem, szerepelni fog a közeljövőben még párszor.

Hozzávalók:

1 doboz lecsepegtetett mangókonzerv

2,5 dl sűrű natúr joghurt (én görögöt használtam)

1,5 dl tej

2 evőkanál méz

kardamommag a díszítéshez

1. A mangót a joghurttal hosszan turmixoljuk, hogy teljesen egynemű anyagot kapjunk.

2. Hozzáadjuk a tejet és a mézet, simára keverjük.

3. Kardamom magokkal díszítjük.

Kecskesajt almával salátaágyon

Az egyik nagy kedvencem a kecskesajtos előétel. Lehet pirítóson grillezett vagy ez az almás verzió, mindegy. Legyen alatta saláta, lehetőleg vinaigrette-tel, megszórhatjuk dióval és/vagy olajbogyóval. Persze feketével. Ez utóbbi inkább a meleg verzióhoz illik, a dió jöhet ehhez is. Az elfogyasztás után jutott eszembe, hogy van még a kamrában pár szem, így a képről ez lemaradt. Csak a hengeres, puha fajtából jó, amit ujjnyi darabokban, előre csomagolva lehet kapni.

Nem szoktam mikrót használni főzéshez, de bevallom, a reggeli kávéhoz abban melegítem a tejet, rossz szokás, igyekszem kigyógyulni belőle. Tulajdonképpen ez az egyetlen étel, amit ebben készítek. A vinaigrette ebben az esetben vízzel higított változatban készül, hogy még könnyebb legyen és a feltét ízei érvényesüljenek, az önteté épp csak kiegészítse az ízhatást. Mindig az öntet kerüljön először az edénybe és abba forgassuk az előzőleg alaposan megszárított leveleket. Ehhez érdemes beszerezni egy salátacentrifugát. Közvetlenül tálalás előtt készítsük el, gyorsan megvan, de frissen a legjobb.

Több titok (talán) nincs, íme az elkészítés:

Hozzávalók (4 személyre):

1 hengeres kecskesajt

2-3 alma

metélőhagyma

tejföl

salátakeverék vagy csak madárbegy saláta

1 kiskanál dijoni mustár

1 evőkanál almaecet

2 evőkanál olívaolaj

2 evőkanál víz

só, bors

1. Egy nagy salátástálban keverjük ki a mustárt az ecettel, sóval, borssal, adjuk hozzá az olajat és a vizet, keverjük egyneművé és forgassuk bele az előzőleg megmosott és megszárított salátát.

2. A megmosott almákból héjastól szeleteket vágunk, sózzuk, borsozzuk és 1,5-2 percre betesszük a mikróba. Ha már majdnem puha ráteszünk egy-egy karika sajtot és újabb 1 percig mikrózzuk.

3. Mindegyik tetejére tegyünk egy evőkanál tejfölt, borsozzuk meg és szórjuk meg apróra vágott snidlinggel.

Üdvözlőlap Valentin napra - még elkészülhet

Tegnap volt szerencsém részt venni Zsigmondék iskolai Valentin napi partyján. Eme jeles alkalomból az öt-hatévesek átmentek a nagyokhoz és az ötödikesekkel együtt ünnepeltek. Csokoládéfondü volt hihetetlen mennyiségű gyümölccsel (ez jó) és mégtöbb bolti keksszel, pillecukorral és műszósszal (ez már kevésbé). Mindenkinek volt egy alkalomhoz illően dekorált papírzacskója, és abba dobálták egymásnak a névre szóló meglepetéseiket. Mondanom sem kell, ez váratlanul ért, így a hétvégén gyártanunk kell pár zászlót, ez Zsiga kedvenc elfoglaltsága: ceruzára ragaszt előzőleg megtervezett és kiszínezett fantázia-zászlókat. A héten már megrendeléseket is kellett teljesítenie, sorra kérték az osztálytársai, hogy nekem is, nekem is csinálj, légyszi, légyszi. Így hasznosítja a tompa hegyű ceruzáit, talán azért, mert nem tudja, hogy van a hegyező angolul. Mindenesetre értékelem az újrafelhasználási szándékát.

A karácsonykor bevált technikával készítettem még jó pár hete a lenti képeslapokat, már csak a képeik vannak meg, celofánzacskósan (ezért a becsillanás mindegyiken). Nem kell hozzá más, csak kétoldalú ragasztó, só, mák és némi szárított levél, tobozpikkely, fekete vékony filc. Ha már egy darab préselt levél sem esik sem a telefonkönyvből, sem a szótárakból, lexikonokból, akkor használjunk virágosoknál fellelhető márványosra festett papírt (esetleg festhetünk is, de az már nem valószínű, hogy megszárad holnapig). A Zsigmond által csak "szekrényes"-nek nevezett képen mintás papírt és szegfűszeget használtunk, a legutolsót pedig átadás után fel is lehet akasztani, megmaradhat képnek is. Minden csak fantázia kérdése.

Természetesen nem csak a holnapi alkalomra készülhet képeslap így. Ha van egy kis időnk, bártan kíséerletezzünk. A szöszölés -engem legalábbis- rendkívül jól kikapcsol.

Sütőtök flan

Még ősszel történt, hogy Zsigmond leszállt az iskolabuszról és egy cetlit lobogtatott a kezében. Miután mind a tizennyolc gyermek felsorakozott az út túloldalán és a buszvezető intett, hogy mehetnek, átrohant ő is és boldogan újságolta: "Nézd mama, leírtam neked egy receptet."

Íme:

Azon a héten a sütőtökkel foglalkoztak, lévén közeledett a Halloween. Az egyik mesekönyvben sütőtök tortát készítettek és az olvasás megkönnyítésére bizonyos szavak rajzokkal voltak helyettesítve, így ő is megértette a történetet. Fogott egy cetlit és leírta nekem. A kérdésemre, hogy mi is a recept pontosan, a következő választ kaptam: "Kell hozzá 1 liter tej, 3 tojás (egy későbbi felolvasás szerint néhány tojás), 1 zsák liszt, 1 üveg cukor, 1 üveg fahéj és egy sütő a sütéshez."

Nos, nem egészen ezt a receptet követtem, de muszáj volt megsütnöm VALAMIT, ami nagyjából ezeket tartalmazza. Mivel rájöttem, hogy lassan vége a tökszezonnak beszereztem egyet. Erre másnap DV fantasztikus almás-korianderes sütőtöklevest tett fel a blogjára. Már majdnem elcsábultam, végül megszületett a kompromisszum. A tök feléből alkottam egy sütit, a másik fele meg várja, hogy kókusztejes leves legyen belőle. Ez utóbbit a leeső nagy hó akadályozza, nem tudtam még beszerezni a friss koriandert. Talán holnap.

A flan pedig úgy született, hogy valami könnyű tésztát szerettem volna, inkább pudingos állagút, mint piskótásat. Variálható a szokásos fűszerekkel, mint fahéj, gyömbér, szegfűszeg, vanília, én most a tiszta ízkombinációra voltam kíváncsi és így is finom lett.

Hozzávalók:

50 dkg tisztított, kockázott sütőtök

8-10 dkg barna cukor

8 dkg liszt

1 evőkanál puha vaj

2 tojás

1/2 dl tej

1. A kockázott sütőtököt pici vízben fedő alatt puhára főzzük, majd leszűrjük és egy keverőtálban villával széttörjük.

2. Hozzákeverjük a többi hozzávalót, azaz a cukrot, a tejet, a vajat és a tojást, majd a lisztet.

3. Kivajazott 25 cm átmérőjű formába öntjük és 180 fokos előmelegített sütőben 45 percig sütjük.

Vörös és fehér

A megmaradt sült cékla utóélete és a hűtőben pihenő édesköményből készült krémes leves találkozása. Mindkettő rettentő egyszerű, kontrasztos színei miatt jól párosítható. A játékos tálalás csak kísérlet, a cékla szépen mutat az édeskömény tálkában, bár hamar belefut a repedésekbe és megfesti azokat, szerintem ettől csak még szebb lesz. A kivájt céklában pedig szépen fehérlik az édeskömény leves. Mindkettőhöz remekül illik a puha kecskesajt levesbetétként.

A hitelesség kedvéért leírom az elkészült kép utáni eseményeket, avagy mi történik a kulisszák mögött.

Feltettem főni mindkét hozzávalót, és mivel tényleg nem kell sokat bíbelődni velük, mást is csináltam mellette. Bé eközben az emeleten dolgozott, gondolom néha konstatálta a turmixgép hangját, és lelkileg felkészült egy komplett ebéd elfogyasztására.

-Bé, gyere!

Lejön, és leül az éppen lefotózott tányér leves mögé. Bizalmatlan turkálás.

-Mi ez a fehér?-kérdi mosolyogva.

-Édeskömény leves. Kérsz még bele kecskesajtot?- próbálkozom, hátha ez felkelti érdeklődését.

-Miért, hol van benne?- megmutatom a tányér egyetlen díszét, majd erős gyanúm támad, hogy a leves bizony kihűlt a fotózás alatt.

-Meg is melegítheted.- ajánlgatom.

-Most viccelsz? Hová dugtad a HÚST KRUMPLIVAL?????-kérdi Bé felhúzott szemöldökkel. Erre én annyira nevetek, hogy ijedten rámszól, nehogy elinduljon a szülés itt a nagy kacagástól, majd konkrétan rákérdez: Ez az ebéd?!?!

-Gondoltam, csinálhatnál egy kis melegszendvicset.- válaszolom, harsány röhögés a túloldalalon.- Nem azt mondtam, hogy gyere ebédelni, hanem azt, hogy gyere le- hozom fel védekezésképpen.

-Azért a pofátlanságnak is van határa!!!- mondja nem szűnő röhögés közepette. Majd kedvesen nekiáll toastot készíteni. Fenomenálisan csinálja, meg kell hagyni. Jókedvűen esszük meg.

Mi ebből a tanulság? Legyen mindig "megfelelő" ennivaló, ha kísérletezésre adjuk a fejünket.

Csak biztosnságképpen, a családi béke érdekében.

Hozzávalók:

sült cékla

só, bors

citromlé

1 db édeskömény

2 szem krumpli

tejszín

kecskesajt

(mindkettőnek jót tesz, ha alaplében főzzük, nekem most nem volt)

1. Az édesköményt felkockázzuk és a szintén kockázott (előzpleg meghámozott) krumplival puhára főzzük. Sózzuk, borsozzuk és leturmixoljuk. Ha kell, pótoljuk a vizet, amiben főtt és tejszínnel felöntjük, hogy krémes állagú levesünk selymesebb legyen.

2. A céklát is felfőzzük sóval, borssal és citromlével ízesítjük, turmixoljuk.

Ha nagyjából egyforma sűrűségűek, könnyű lesz a tányérba önteni két oldalról, egyszerre. Kecskesajttal és az édeskömény levelével díszítjük, mindkettő funkcionálhat levesbetétként.