2010. március 29., hétfő

Tárkonyos almás karaj


Akkor most előkotrom hosszútávú memóriámból a következő étel receptjét. Valahova biztosan felvéstem, de az még Anna előtt volt.
Egybesült husit szerettem volna készíteni, de kicsit máshogy. Versenyben volt még a tárkonyos raguleves is, de azt nem karajból szoktam készíteni. Volt viszont rengeteg szép sárga almám, gondoltam, ha összehozom a husival, Zsigmond is kedvet kap hozzá. (Az almaszósz mindig bejön a husi mellé.) Innen már csak egy lépés volt a tárkony hozzáadása.
Még a gyerkőcnek is ízlett.

Hozzávalók (4 személyre):
1 kg karaj
2-3 evőkanál vaj
3 evőkanál szárított tárkony
4 dl fehérbor
kb. 1,5 dl tejszín
4 alma
só, bors

1. A karajt sózzuk, borsozzuk és 1 evőkanál tárkonnyal is bedörzsöljük.
2. Az olvasztott vajon minden oldalról megkapatjuk a husit, majd megszórjuk a maradék tárkonnyal és felöntjük kb. 1 dl borral.
3. Fedő alatt pároljuk, közben mindig pótoljuk az elfőtt bort. Kb. 1 óra alatt puhul meg.
4. Az utolsó 10 percben mellétesszük a csutkájától megszabadított, felszeletelt almát. A héja maradjon rajta, az tartja össze a puha szeleteket. A gyümölcsnek csak 1-2 perc kell, az én edényem kicsi volt, egyszerre nem fért bele az összes alma, adagonként pároltam a hús mellett.
5. Vegyük ki az edényből a megpárolt húst és az összes almát. A maradék szaftot tejszínnel forraljuk be, annyit adva hozzá, hogy jó állagú szaftot kapjunk.
6. A fiúk kedvéért volt hozzá köret, rizs, de csak az almával tálalva is kitűnő.

2010. március 24., szerda

Az első hónap


Hihetetlen gyorsan elrepült egy hónap. Szinte csak most született, és máris túl van élete első négy hetén. Lassan kezdünk újra kiszámítható életet élni, Kisasszony éjszaka rajcsúrozik, nappal földreszállt angyal és általában már négy órát is kibír két evés között (éjjel átlagban három és felet).
Tegnap elmentünk anyukámmal egy itteni japánnak titulált étterembe, ahol az asztalok négyzet alakban körbevesznek egy-egy főzőlapot. A séf különböző zsonglőrmutatványok közepette vág-süt-főz bárdjával, késeivel és gyújtja meg hol a lapot, hol a zöldségeket. A menü egy átlátszó, hagymaszárakkal és szárított hagymákkal fűszerezett előleves, sült rizs, sült zöldség valamint steak volt, gondolom jelentősen amerikaiasított étel, de finom. Olyannyira, hogy Anna, aki elméletileg jóllakottan szendergett közöttünk a gyerekhozdozóban, végigvárta az étel elkészítését, majd mikor már minden íz belekerült, és ínycsiklandozóan illatozott, épp nekiláttunk elfogyasztásának, amikoris szaglószerve bebizonyította, hogy már egy hónaposan is remekül működik. Keserves és vigasztalhatatlan sírásba kezdett, gyakorlatilag csak akkor nyugodott meg, amikor már hazaértünk és jóízűen falatozhatott. Újra.

Íme Anna első hónapja pár képben, a következő témakörökben: Anna kétnaposan (fent), Anna Nagytesóval, Anna mosolyog, majd nevet, Anna szendereg.






2010. március 12., péntek

Díj, díjak

Napok óta készülök, hogy megírjam ezt a posztot. De amennyire aktív voltam szülés előtt, annyira nem vagyok az utána. Éjjel vagyunk ébren, a nappal meg egy pillanat alatt eltelik.
Nagy meglepetésként ért, amikor Bibe kreatív blog díjjal ajándékozott meg. Azóta Garffykától is kaptam egyet. Mindkettő váratlanul ért és nagyon köszönöm. Röpke blogger életem alatt még nem találkoztam evvel a díjjal, kicsit utána kellett néznem, hogy zajlik a díjazás.


Először a nehezén esnék túl, 7 dologot kell írni magamról. Lássuk.

1. Sokat beszélek, rendszerint sok-sok alárendelt mondattal és rengeteg névvel. Tulajdonképpen előbb kezdtem beszélni, mint járni, bár mindkettőt elég korán. 9 hónaposan kezdtem beszélni, apukám szetint azóta nem áll be a szám. A járással 11 hónaposan örvendeztettem meg szüleimet.
2. Sosem tudok megülni a fenekemen. Állandóan nyüzsgök. Ha épp lenne olyan időszak, hogy nincs mit csinálnom, egyből találok elfoglaltságot. Ha lehet, rögtön kettőt és egyszerre.
3. Mindig van VALAMI, amiért lelkesedem. Jön egy ötlet, ihlet, azt felkapom, szárnyalok vele, aztán általában ahogy jött, úgy megy is. Vagy marad és akkor avval élek éjjel-nappal. (Innen jön a blog neve is.)
4. Felvidítanak az élet apró örömei, szépségei mint például a várva várt tavaszillat, a hajnali vad madárcsicsergés, Anna szuszogása a mellkasomon, Zsigmond reggeli puszija, egy kiadós barátnős beszélgetés, finom vacsora gyertyafénnyel és passzoló borocskákkal vagy a legutóbbi szépség: esőben, sötétben a lejtő alján visszanézve a visszapillantó tükörben csak a mögöttem jövő autó fényszóróját láttam, még a lejtő tetején volt, de a fénye hosszúra nyúlt a nedves úton, e két lángnyelv nézett vissza rám a tükörből.
5. Sokszor türelmetlen vagyok és lusta. Viszont ha van egy cél, azért tűzön-vízen keresztül tudok elég kitartóan harcolni.
6. Szeretem a pepecselős dolgokat. Így szeretek kézzel készíteni ajándékokat, átváltoztatni már nem használt tárgyakat és új szereppel ruházni fel őket, szeretek bonyolult menüsorokat végigfőzni egy vendégségre, szeretem csinosítgatni a lakásunkat (akár félévente átrendezni a bútorokat, amitől a férjem kivan, a férfiak azt hiszem az állandóságot szeretik), új színre mázolni a bútorokat.
7. A végére hagytam, mint legfontosabbakat: a családom. A kis családom legelőször, aztán természetesen a nagy is, aztán a barátok. Ez azt hiszem természetes. De ez is jellemző rám, nagyon fontosak az emberi kapcsolataim. Muszáj emberek között lennem, a munkám s akkor okoz örömöt, ha avval embereknek segíthetek vagy velük foglalkozhatom.

Azoknak szeretném elsősorban továbbadni, akiket majdnem minden nap olvasok és azoknak, akiknek valami miatt tetszik a blogja.

1. Elsőként Dolce Vitának, akinek blogjára férjem hívta fel a figyelmemet. Igazából addig azt sem tudtam, hogy léteznek gasztroblogok. Köszönteként is küldöm a mindig gyönyörű képekért, egyszerűen elkészíthető receptekért, a sok-sok inspirációért. Meg egyébként is, a megjelent könyve (amit úgy hozott az Angyalka anyukámékhoz karácsonyra, hogy én nem is voltam otthon, s majd csak júniusban vehetem a kezembe, dehát az Angyalok mindig tudják, mit kell hozni) talán a legkreatívabb a mai szakácskönyvpiacon. Személy szerint nem tudok más könyvről, ahol a receptek, a fotók és a tördelés is mind-mind saját alkotás lenne.
2. Chili és Vaníliának, akit DV lilahagymalekváros posztjával ismertem meg (amit ő azt hiszem úgy kezd, hogy hogyan ismertem meg Ch&V-t, ez a körbehivatkozás, vagy mi). Szeretem gasztrotörténeti írásait, tetszik, amit kitartóan és elkötelezetten csinál, hogy új távlatok nyíltak (általa is) a magyar gasztronómiai életben. Kitartást kívánok úttörő munkájához.
3. Ízbolygónak, ő a harmadik, akit rendszeresen megnézek. S talán még nem főztem tőle, sokszor találom érdekesnek receptjeit. Menüsoraiban egészen magamra ismertem.
4. Beatbullhoz már ritkábban jutok el, de mindig tud valami rettentő érdekeset kínálni. A narancspora vagy a paszternák brulée-je megbabonázott, talán lesz is belőlük valami, ha eljutok odaáig. Mint említettem, szeretem a pepecselős recepteket is, így az övéit kifejezetten. A magyarázatokról nem is beszélve.
5. Napmátkának sokoldalúságáért, és igen, a gyönyörű fejlécért is. Meg ki nem akarna egy itthoni River Cottage-ban élni, ha nála járok, az kicsit olyan.
6. Hogy ne csak főzős legyen, a Gyerekszoba nevezetű blognak, merthát az nekem is volt, csak leégett. Komolyan. De félretéve ezt a (nem) tréfát, sokszor van rajta hasznos dolog, ötletadó kép, mint például ez, szeretném is megvalósítani otthon.
7. Itt több külföldi oldal jöhetne szóba, de nekik nem adhatom, így maradnak a fenti díjazottak.



2010. március 4., csütörtök

7 lbs, 19.5 inches


Azaz 3,17 kg és 49,5 cm. Ezúton kérek elnézést minden kedves félretájékoztatott rokontól, baráttól és ismerőstől, bizony a Mértékegység Átváltó hamis eredményt adott, nem 48 és valamennyi cm, hanem bizony 49,5.

A lényeg: örömmel kürtölöm világgá távollétem okát, a vártnál ugyan 3 héttel hamarabb, február 20-án megszületett kislányunk, Anna Adél. Természetesen gyönyörű, ezt abszolút elfogulatlanként állítom, és ráadásul nagyon jó baba. Maratoni evéseket tud produkálni, ezt én mindenképpen jó jelnek veszem. Remélem, válogatós nem lesz, helyette viszont lelkesen fogja kavargatni a krémeket, kóstolgatni a szószokat és díszíteni a mézeskalácsokat. Nem, krumplipucolást nem adok neki, én is utáltam, hogy mindig azt kaptam feladatként, ha segíteni akartam a konyhában.

Első autogramja fent látható, születése után egy-két órával készült, a kórház fejléces papírjára, melyet adataival együtt most levágtam.

Igyekszem behozni lemaradásaimat, a szülés előtti héten rengeteg finomság készült, mely a fotózás fázisáig jutott csak el, apránként ezek is felkerülnek. Valamint meglepetésként ért egy díj, amit Bibétől kaptam, azt is tovább kell sürgősen adnom. Úgyhogy folyt. köv.