Boldog karácsonyt

Fotó: Dolce Vita

Gyertyafényes, csodaváró, áldott, szép karácsonyt kívánok minden kedves olvasómnak.

Zsigmond rajza (2009)

Gyors semmiségek

Egy ideje rendszeres elfoglaltságommá vált a tolltartóban lévő ceruzák hegyének rendben tartása. Valahogy mindig reggelre hagyom, félálomban tekerem őket a hegyezőben, bosszankodom, ha beletörik a hegye és pontosan tudom, hogy előző nap volt-e ihletése a fiatalúrnak képregényt vagy sűrűn díszített rajzot készíteni, avagy sem. Vízhólyag jelzi, ha volt. Többször eszembe jutott, hogy ezekből a színes forgácsokból készítek valamit. A színes végű fatekervények és az apróra faragott ceruzabelek is használhatók. Így születtek ajándékkísérőként illetve képeslapként újjá. Pár perc alatt készíthetünk egyedi kedvességet, általában otthon lévő kellékekből. Variálni a végtelenségig lehet. Bármelyiket.

Elkészítés

Forgácsos:
A nem színes oldalakat egyenként ragasztóstifttel bekenjük és erősen a papírra nyomjuk. Körülötte fehér ceruzával díszítettem.

Ceruzabeles:
A hegyezéskor keletkezett ceruzabelet a papírra tetszés szerinti formában felkent ragasztóba szórjuk, így csak ott marad meg rajta, ahol előzőleg beragasztóztuk. A fehér pöttyöket utána tettem rá fehér kontúrozóval.

Gingerbread figurás:
Tetszőleges mézeskalács figurát rajzolunk sötét filccel elő, ezt díszítjük fehér kontúrozóval vagy fehér lakkfilccel/ceruzával/zselés tollal.

Ajtókoszorú

Íme a harmadik koszorú, egyben búcsú is a régi, kopottas ajtónktól. Igen, a képen még ő látható. Az új is nagyon sok fényt enged be, viszont semmi hideget, ami nem egy hátrány a földön csúszó és mászó picivel. Egyetlen gondom az új ajtóval, hogy nem tudok rá koszorút tenni. De azt hiszem ez sem lesz sokáig így.
Jelentem, az első adag mézes kisült. Nagyméretűeket is díszítettünk Zsigmonddal az osztályába is, így lett vörösáfonya-cserepes házikó, szezámmaggal fehérített szárnyú angyal és csillagánizzsal, szegfűszeggel kirakott csillag is, hogy csak párat említsek.
Most indulok a karácsonyi ünnepségükre, ahova hóember jelmezt kellett rittyenteni, meg apa jelmezt (szerencsére, mert ha pásztor lett volna, nem tudom, honnan szerezek megfelelő öltözetet). Az apajelmez további előnye, hogy hajlandó felvenni gombos inget, hiszen az Apa mindig olyanban van. Egész évben maximum még egyszer hajlandó erre, illetve az iskola kezdetétől még az ottani ünnepségeken. Pedig nagyon jól áll neki.

Készülődés

Visszaszámlálás. Végérvényesen elkezdődött a Készülődés. Fellőttem az alkotó rakétákat, már két nagy adag tészta várja, hogy kinyújtsam és süssem, áznak mindenféle levek, fűszerek, hogy majd jobbnál jobb nedű legyen belőlük, gyűlnek a kincsek, melyekből újabb kincsek lesznek. Az asztal kihúzva, hogy nagyobb legyen a hely az alkotásnak. De eddig egyenlőre a nagyobb pakolófelület funkcióját töltötte be (értsd: állandó kupi).
Persze segítene, ha fellőhetnék egy pontosan kiszámítható etetés-alvás rakétát is, nem beszélve az iskolábólidőbenelhozás faktorral, no meg a farkasordítóhidegbenkivigyük-eagyereketbabakocsivalamásikért tényezővel.
Sebaj, továbbra is a stresszmentes készülődés a cél. Arról már letettem, hogy a tökéletes karácsonyt próbáljam megvalósítani. Nem akarom mindenáron olyanra és pont olyanra megcsinálni agyszüleményeimet, emilyennek megálmondtam, mert ilyenkor van a végcél előtti napokon át nemalvás, s még akkor sem biztos, hogy elégedett leszek az eredménnyel. Szóval evvel már megküzdőttem, ezt idén nem játszom.
A Készülődés elindult.

Szendvicsebéd

A vasárnapi vendégségből megmaradt egy egész sült csirke. Nem tudtam jól eltalálni a kapacitást, de szerintem nem is könnyű, ha a 7 főből 3 gyermek. Éppen lehettek volna rettentő éhesek is. Valahogy bennem van, hogy inkább több legyen, mint kevés. A csirke sok lett, a desszert kevés.
Így történt, hogy a csirkét a hét közepéig más-más ételbe csentem bele. Legnépszerűbb a leves-szendvics ebédpárosítás volt. Egyik nap pirítós kenyérrel, mustárral, rukkolával, sült paprikával és majonézzel, másik nap pedig a következő variáció. Ebbe belekerült a frenetikus currys tojáskrém maradéka is. Egy gyorsan elkészíthető levessel (pl. sütőtök, frankfurti vagy paradicsom) nem is kell más ebédre, vacsorára.

Hozzávalók (személyenként):
2 szelet szikkadt kenyér megpirítva
1/4 avokádó hámozva és felszeletelve
1 evőnakál tojáskrém (maradék, ennek hiányában majonéz vagy mustár)
sült csirkemelldarabok
1 evőkanál majonéz
1 salátalevél
frissen őrölt feketebors

1. Az egyik szeletet megkenjük a tojáskrémmel, a másikra majonézt kenünk és rátesszük a salátalevelet.
2. Ráhalmozzuk a csirkedarabokat és az avokádót, megborsozzuk és összeborítjuk a másik felével.

A kakasos nyalóka békés célú felhasználása

Amikor a szombati koszorúkötésre készültem és kipakoltam az összes fellelhető kincset a kamrából a tobozoktól a masnikon át a gyertyákig, ráleltem egy kis műanyag dobozra, amibe disznó módon a Zsigmondtól elcsent cukorkák kerültek. Igazi fogzabáló cukrok, nyalóka, ilyesmik. Szavatosságuk lejárt, az amúgy üvegszerűen áttetsző, piros vásárfia megviaszosodott, a gumicukrok megkeményedtek. Első gondolatra ment is volna a szemétbe, ha épp nem koszorúkötésre készülök. Így kaptak még egy esélyt. A gyerekszoba ajtón. Nehéz volt megértetni, hogy ragasztós mindegyiknek a háta, jobb, ha nem viszi oda a széket, hogy egyesével lelegelje, de végül sikerült.
Ha kedvet kaptunk hozzá próbálkozhatunk egyesével becsomagolt cukrokkal (pl. selyemcukor), savanyú cukrokkal vagy akár pillecukorral. Ha jó magasra tesszük nem kaphatnak fogszuvasodást. Jó kísérletezgetést!

Koszorú, koszorúk

Hétvégén koszorúkészítés zajlott. Kalákában, rettenetesen élveztem. Bemelegítésnek forró tea, sütik, pogi és finom kávé, beszélgetés. Aztán egy kábé 10 méteres asztalnál kötés, ragasztás, közben csevej, tisztára, mint a fonóban. Csak az éneklés hiányzott. Eredmény: egy adventi, egy ajtó és egy ráadás koszorú. Köszönet Dorottyának a szervezésért, vendéglátásért.

Idén elég hosszú az advent, nem baj, ha csak a mostani vasárnapra készül el, az sem, ha nem adventi koszorúval csak gyertyákkal készülünk. Lényeg, hogy teremtsünk alkalmat a meggyújtásra, elcsendesedésre. Hogy legyen pár perc, amíg befele figyelünk. Készülve a fény eljöttére, a feltöltődésre az újjászületésre.

Idén ilyen lett az adventi koszorúnk. Jön majd kép a többiről is.